Szilágyi Ákos

Vissza

Szilágyi Ákos (1950) – költő, műfordító, esztéta, közíró. Habilitált egyetemi docens. 1974 és 2010 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán oktatott művészetfilozófiai tárgyakat. Több folyóirat alapító szerkesztője (Jelenlét 1971–1975; Medvetánc 1981–1984; Új Hölgyfutár 1987–1989;). 1989 óta a 2000 irodalmi és társalmi havilap szerkesztője és felelős kiadója. Állandó kutatási területe Oroszország, közelebbről: az orosz irodalom és kultúra, különös tekintettel az orosz avantgárd művészetére és a szovjet típusú totalitárius tömegkultúrára, főként pedig a mögöttük meghúzódó kulturális hagyományra, az ortodox kereszténységre. Orosz tárgyú politikaelméleti, kultúrtörténeti, filmtörténeti tanulmányai közül sokat több nyelvre lefordítottak.

 

Legfontosabb művei: Nem vagyok kritikus! (1984); Ezerkilencszáznyolcvannégyen innen és túl − A negatív utópiák társadalomképe (1988); Hamu és mamu − Az orosz irodalmi avantgárd 1917 előtt és után (1989); A vágy titoktalan tárgya (1992); A tények és a lények (1995 ); Tetem és tabu (1996); Tarkovszkij (Szerzőtárs: Kovács András Bálint, 1997); Oroszország elrablása (1999); Borisz sztár és a sztárevicsek (2000); A szépfejedelem (2001); Halálbarokk (2007). A kékek és a zöldek − Hideg polgárháború Magyarországon (2010); A populista (2010). Verseskötetei: Az iskolamester zavarban van (1976); Teremtmények (1979); Fej és tudat (1985); Gyönyörök kertje (1991); Légzőgyakorlat kezdő haldoklóknak (1994); Szittya-szótyár (1999); Török imaszőnyeg (2003); Cet ecetben (2003); Kuszi-Muszi-Alamuszi (2004); Két szép szék kell (2005); Kakadudalok (2006); Franci – Poéma hőssel (2007); Kisbab és a negyven rabló (2008); Tegyük fel (2008).

Generuje redakčný CMS systém GlobalWeb a eShop GlobalShop spoločnosti Global Services Slovakia s.r.o.