Füzi László

„»… a felbomlás úgy megy végbe, mint egy apoteózis, amikor is elszáll belőlünk minden, ami életben tart bennünket, de miközben elszáll, emberi fényével még utoljára beragyog bennünket«.

Ez a fény nagyszüleim, sorstársaik, leszármazottjaik alakját ragyogja be, s mondjuk így, a közösségi élet szétbomlását világítja meg. ”

A szerző gyermekkorát idézi meg kötetében, azt, miképpen élték az életünket harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt a világ adott pontján, abban a közösségben, amelyikbe beleszületett. Történeteit úgy írta le, ahogy akkor tudta-látta, vagy legalábbis úgy, ahogy mai gondolkodásában őrzi az akkori világból. A könyvet a szerző archív fotói és Bahget Iskander fényképei gazdagítják.

Interjú a szerzővel (litera.hu)

Múltdarabkák (recenzió, Élet és Irodalom)